Amikor az ember életében valami rendkívüli történik, gyakran megpróbáljuk megfejteni az okokat, a miértjeit. Engem is hasonló kíváncsiság hajtott, amikor 47 évesen felfedeztem a festés örömét. Azt mondják, minden változásnak megvan a maga időpontja, és az enyém 2022 szeptember 10-ére esett, amikor lányom születésnapjára festettem az első képet

Minden ezzel kezdődött. Ezután elkezdett szólni belőlem valami. Ettől a naptól kezdve tapasztalhattam meg az alkotás örömét. A történethez hozzátartozik az is, hogy bár reklámgrafikusként és fotósként is dolgoztam, soha nem tanultam művészetet. Azt sem gondolom most fontosnak, hogy milyen végzettségel milyen munkahelyeken és milyen egyéb társadalmi vállalásokkal büszkélkedhetnek

Beszélni/írni róla, megmagyarázni a miérteket sokkal komplikáltabb nekem, mint festeni. Amikor festek az valami nagyon természetesen belülről, egyfajta belső késztetésként jön. Magamban ezt ajándékként, egyfajta áldásként és feladatként élem meg. Minden egyes festményem egyedi és megismételhetetlen. Digitális nyomatot vagy reprodukciót nem tervezek készíteni belőlük. Az ecsetvonássokkal vagy a festőkés mozdulataivval a lelkem egy-egy darabkáját tettem a képekbe

Ez az oldal a festményeim kalandjairól szól, azokról a pillanatokról, amikor a szívem és a kezem közös munkája varázslatos alkotásokat hozott létre. Ahogy teret adok a színeknek és a formáknak, úgy nyílnak meg a képeimen rejlő történetek. 15 éve Tradicionális Himalájai jógát tanulok. Ez átszövi az életem és a mindannapjaimat, ugyanúgy ahogyan a képeimet is. „Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon adni és elfogadni is.” Ezeket a festékbe ragadt gondolatokat szeretném átadni most Neked

Polgári Sándor